Egykori gondnokunkra emlékeztünk

Tömör Ferenc leszármazottaival emlékeztünk a nagykövetség 80 évvel ezelőtt elhunyt gondnokára.

Tömör Ferenc alakjának felidézésekor érdemes feleleveníteni a második világháború utolsó szakaszának budapesti eseményeit is:

A Finn Követség 1934 óta működik a Kelenhegyi úton. A finn állam a Wenckheim grófok örököseitől kezdetben bérelte, majd 1939-ben megvásárolta a telken álló barokk villát.

1944 szeptemberében Finnország fegyverszüneti egyezményt írt alá a Szovjetunióval, majd az egyezmény rendelkezéseinek megfelelően megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Németország szövetségeseivel, így Magyarországgal is. A követségi alkalmazottakat evakuálták. A követségi épület felszerelésének, értéktárgyainak egy részét 1944 késő őszén Finnországba szállították, az épület pedig svéd védelem alá került, ugyanis Svédország vette át a finn ügyek vitelét Magyarországon. Az épületben a volt alkalmazottak közül csupán Tömör Ferenc gondnok maradt, aki már a Wenckheim grófok idején is a villában szolgált.

1944 karácsonyán bezárult az ostromgyűrű Budapest körül.  A magyar főváros házról-házra tartó ostroma a 2. világháború egyik legtöbb civil áldozatot követelő szakasza volt. Különösen a budai oldal, a nagykövetséghez közeli  Várhegy és környéke szenvedett sokat. A várban egyetlen lakható épület sem maradt az ostrom végére.

1944 karácsonyán a nyilaskeresztesek a svédek és Tömör tiltakozása ellenére betörtek az épületbe. Állítlólag a svéd követségi titkár, Lars Berg zsidókat bújtatott itt. Három nappal később a német SS-csapatok foglalták el a követséget, folytatva a fosztogatást és rabolást. A szovjet csapatok csakhamar értesültek arról, hogy németek tartózkodnak a házban, és kemény tűz alá vették a követséget. 1945 elején a szovjet hadsereg el is foglalta az épületet, és teljesen kifosztotta azt.

A legnagyobb kárt azonban az a gyújtóbomba okozta, amelyik feburár 13-án esett a követségre. Tömör Ferenc, aki az utolsó ingóságokat próbálta kimenekíteni az égő épületból, egy mesterlövész golyójának esett áldozatul.

Mint leszármazottai később mesélték, Tömör Ferenc végső nyughelye az épület Duna felőli kerítése mellett volt. A budapesti harcok alatt a holttestet ugyanis nem tudták elszállítani, hanem a követség udvarán temették el, de a sírhelyet a keresésére érkező rokonok később már nem találták meg. Tömör tehát  továbbra is azon a helyen nyugszik, amelyet annyira szeretett, és ahol életének nagy részét töltötte.

 

Jari Vilén nagykövet kezdeményezte a leszármazottak felkutatását és egykori gondnokunk posztumusz kitüntetését. Tömör Ferenc unokája, Huber Tiborné Tömör Gyöngyvér a család jelenlétében 2008 decemberében vehette át a finn Szabadságkereszt Gustav Hägglund tábornok által odaítélt gyászérmét nagyapjuk Finnország érdekében végzett szolgálataiért. Ezt a második világháború óta használatos érdemrendet a hősi halottak feleségének, édesanyjának vagy legközelebbi női hozzátartozójának szokták megítélni, és ez volt az első alkalom, hogy külföldi állampolgár rokona kapja.

Egykori gondnokunk halálának 70. évfordulóján emléktáblát avattunk az irodaépület falán, amelynél azóta minden év februárjában elhelyezzük a megemlékezés virágait. Idén nagykövet úr távollétében Kaisa Leidy misszióvezető-helyettes és Katriina Apajalahti nagykövetné asszony fogadta a Tömör család képviselőit és rótta le kegyeletét Tömör Ferenc emléktáblája előtt.