Számos eredmény, néhány csalódás

A finn elnökség sikereket és kudarcokat is hozott. A libanoni válság és az Oroszországgal folytatott energiavita során az Unió képes volt egységes álláspont képviseletére. Ez köszönhetõ az elnökséget betöltõ országnak, adott helyzetértékelést a Kaleva szerkesztõségvezetõje, Kyösti Karvonen.

Finnország uniós tagsága során betöltött második elnöksége eredményeirõl még korai végleges értékelést adni. Már most elmondható azonban, hogy a számos eredmény ellenére az elmúlt fél év nem sikerült olyan jól és eredményesen, mint Finnország elsõ elnöksége 1999 második felében.

Az elnökség szépsége természetesen nagyrészt a szemlélõ szemében lakozik. A brüsszeli csúcstalálkozó után közvetlenül Finnországban kiadott hivatalos értékelések természetesen nagyon kedvezõ hangvételûek. Mindazonáltal a gondokat nem akarták ezekben a szõnyeg alá söpörni. Ha összehasonlítjuk a hivatalos és nem-hivatalos véleményeket Finnországról és a többi EU-államról, Finnország tisztességesen megfelelt nehéz feladatának.

Az is a helyzethez tartozik, hogy a bõvítési és az alkotmánnyal kapcsolatos gondok miatt az Unió nem története legjobb idõszakát éli át. Amikor több a gond és sok a bába, az elnökséget betöltõ ország egyik legfontosabb feladata nem is az, hogy látványos áttöréseket érjen el, hanem az, hogy a gondok válsággá való elfajulását megakadályozza, fenntartsa az Unió mûködését és közben várja az esetlegesen bekövetkezõ jobb idõket.

Az Európai Unió az elmúlt években több alkalommal csak óriási nyomás hatására hozott meg jelentõs döntéseket ”a csúcstalálkozók hajnali óráiban”. Ez természetesen izgalmas publicitást teremt, ám ugyanakkor arról is árulkodik, hogy az ügyeket hanyagul készítették elõ. Ez nem a finn diplomácia stílusa, amelyet az alacsony profil, a körültekintõ elõkészítés és a gyakorlatias megközelítés jellemez. Ez a stílus nyomta rá bélyegét a teljes elnökségi idõszakra.

Mégis van jövõje az alkotmánynak?

Az Unió elkövetkezõ éveinek és jövõbeli mûködõképességének szempontjából az elnökségi idõszak fontos felismerése, hogy a francia és holland népszavazás után szinte holtnak nyilvánított alkotmányos szerzõdés immár nincs ilyen állapotban.

Paula Lehtomäki külkereskedelmi miniszter az elnökségi idõszak alatt valamennyi jelenlegi tagország, valamint a 2007 elején csatlakozó Bulgária és Románia vezetõivel megbeszélést folytatott az alkotmányos szerzõdés jövõjérõl. A konzultációk tartalmát nem hozták nyilvánosságra, Matti Vanhanen miniszterelnök ezek alapján elemezte a helyzetet a következõ elnökséget betöltõ Németország kancellárja, Angela Merkel számára karácsony elõtt.

A finn parlament decemberben ratifikálta az alkotmányos szerzõdést, így Finnország lett a szerzõdést jóváhagyó 16. EU-tagállam. A parlament meggyõzõ szavazattöbbséggel fogadta el a szerzõdést. Az eredmény azért különleges, mert a kormány- és ellenzéki pártokban egyaránt voltak a ratifikálást támogatók és ellenzõk. Az is szokatlan helyzetet jelentett, hogy Tarja Halonen köztársasági elnök nyáron lassította a ratifikációs sietséget. A kormány és a parlamenti többség azonban tartották magukat az elképzelésükhöz.


Azonnal a mélyvízbe: a libanoni válság

Alig kezdõdött meg a finn elnökség júliusban, amikor Izrael és a szélsõséges iszlamista Hezbollah szervezet Dél-Libanonban háborúskodásba kezdtek. Az Erkki Tuomioja külügyminiszter által megszemélyesített finn diplomácia a szemünk elõtt kirobbant válságban jól mûködött.

A háború lezárása, az ENSZ békefenntartóinak delegálása a térségbe és a háború esetleges eszkalációjának megakadályozása volt az elnökség talán legnagyobb eredménye. A megoldást számos fél segítette elõ, Finnországot azért illeti dicséret, hogy az Unió képes volt egységesen fellépni. Emiatt az uniós befolyás kétségtelenül megerõsödik a Közel-Keleten. Finnország kézzelfogható hozzájárulása volt finn katonák kiküldése az ENSZ csapatok kötelékébe.

A külkapcsolatok területén a legnagyobb csalódást az okozta, az Unió nem tudott egyhangú döntést hozni az Oroszország partnerségi szerzõdésérõl folyó tárgyalások megkezdésérõl. Ez Lengyelország ellenállásán bicsaklott ki, mivel Oroszország leállította a lengyel hús importját. A probléma bizonyosan nem az elnökséget betöltõ ország miatt, hanem annak ellenére nem oldódott meg.

Az elnökségi idõszak elsõ számú fogalma azonban az energia lett. Az EU azután kezdett tárgyalni az energiabiztonságról, amikor Oroszország tavaly télen egy idõre lezárta az Ukrajnába vezetõ gázvezetéket, mivel a két ország vitában állt a földgáz árát illetõen. Annak ellenére, hogy a fél év alatt sok szó esett az energiáról, a konkrét eredmények meglehetõsen csekélyek, elérésük az elkövetkezõ elnökségekre vár.

Egységes uniós külpolitika

Az Oroszországgal folytatott energiaügyi megbeszélésekkel kapcsolatban a libanoni válsághoz hasonlóan Finnország eredményeként könyvelik el azt, hogy az uniós országok képesek az egységes fellépésre. A külkapcsolatokban az eredmények között tartják számon azt is, hogy a Nairobiban megtartott nemzetközi éghajlatkonferencián döntés születhetett az éghajlatváltozási megállapodásrendszerrel kapcsolatos tárgyalások 2012 utáni folytatásáról.

Tuomioja külügyminiszter a Kalevában december 17-én megjelent interjújában az elnökség fontos eredményének tekintette, hogy az Unió megértette, mennyire fontos egységesen eljárni a külkapcsolatok terén.

"Ha az EU-t globális tényezõként komolyan akarjuk venni, akkor annak a véleménykülönbségek ellenére képessé kell válnia az egységes fellépésre. Az is fontos, hogy eszerint is járjunk el. Ennek jelentõségét egyre inkább megértik”, mondta Tuomioja.

Keményebb diónak bizonyult Törökország csatlakozási tárgyalásának folytatása. Törökországot az elsõ finn elnökség megkoronázásaként a helsinki csúcstalálkozón 1999 decemberében hívták meg a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Finnország számára kínos lett volna, ha a döcögve haladó tárgyalások hat évvel késõbb zátonyra futottak volna.

A finn diplomácia minden drámai hatást nélkülözõ hatékonyságának talán legjobb példája az volt, ahogyan a török kérdést eltüntették a napirendbõl a csúcstalálkozó elõtt rendezett külügyminiszteri tanácskozáson. Finnország semmiképpen nem akarta, hogy ez az ügy uralja, vagy esetleg elrontsa a záró csúcstalálkozót.

A nézeteltéréseknek azzal vették elejét, hogy külügyminiszteri szinten megegyeztek a török csatlakozási tárgyalások részleges szüneteltetésérõl. A török kérdésben megnyilvánuló kiegyensúlyozás sikerét bizonyosan az is segítette, hogy a Bizottság bõvítési biztosa a finn Olli Rehn. Törökország és Ciprus vitája könnyen nyûggé válhatott volna a finn elnökség számára, hiszen a megoldás érdekében kifejtett komoly finn diplomáciai próbálkozás a felek kompromisszumképtelensége miatt õsszel kudarcot vallott.


Fontos direktívákat sikerült véglegesíteni

Az Unió belsõ ügyeiben számos jelentõs ügyet sikerült lezárni a finn elnökség alatt. Az Unió belsõ piacainak megnyitása szempontjából nagy elõrelépés az évek óta tárgyalt szolgáltatási direktíváról való megállapodás.

Hasonló fontosságú az Unió vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályával kapcsolatban elért egyetértés, amelyrõl az utolsó pillanatig tárgyaltak. Az ún Reach-rendelet megvalósulása a gyakorlatban azt is jelenti, hogy Finnország végre jelentõs uniós intézménynek adhat otthont, hiszen az EU Vegyi Anyagokkal Foglalkozó Európai Ügynöksége Helsinkiben lesz. A munkaidõvel kapcsolatos direktíva megújítása viszont az elnökséget betöltõ ország erõfeszítései ellenére nem sikerült.

Finnország mindkét elnöksége belpolitikai szempontból kihívást jelentõ idõszakra esett. Az elsõ elnökségi idõszak lejártakor, 1999 végén, néhány hónap múlva tartották a köztársaságielnök-választás elsõ fordulóját. A külügyminiszter akkor a jelenlegi köztársasági elnök, Tarja Halonen volt. A második elnökségi idõszak végén a parlamenti választásokig kevesebb, mint három hónap van hátra.

Ha Finnország az elsõ elnöksége idején idõnként kissé magasabban is szárnyalt, a második elnökség visszatérítette a földre. Tuomioja azt mondta a Kalevának adott interjúban, hogy az elnökséget nem úgy kell értékelni, mint valamiféle sportteljesítményt. ”Az elnök végül is csak elnök”, fogalmazott.