Húshagyókedd laktató ételei

A húsvét olyan mozgó ünnep a naptárban, amelyhez a tavaszi egyházi ünnepek igazodnak. Húshagyókedd a farsangi idõszak utolsó napja, másnap, hamvazószerdán kezdõdik a 40 napos böjti idõszak. A húshagyókedd finn neve - laskiainen - a böjtbe való ereszkedést jelenti.

A karneváli hangulatú húshagyókedd a többi egyházi ünneptõl eltérõen vidám jellegû. A nap Finnországban a paraszti munka egyfajta ünnepévé vált, amelyhez számos hiedelem és tilalom kapcsolódott. Mivel húshagyókedden korábban be lehetett fejezni a munkát, maradt idõ a laktató ünnepi étkek elfogyasztására. Úgy tartották, minél inkább csillog a zsír az étkezõk ujjain és száján, annál jobban híznak majd tavasszal a disznók és annál jobban tejelnek majd a tehenek. A kontinentális karneváli szokások a turkui királyi udvar közvetítésével terjedtek el Finnorszában az 1500-as években.

Napjaink húshagyókeddi szokása a szánkózás, amelyben kicsik-nagyok részt vesznek. Korábban a következõ nyári lentermésre vonatkozó következtetéseket vontak le a szánkózásból: minél messzebbre siklott a szánkó, annál jobb len és kendertermés volt várható. A jóslás azért eshetett éppen erre a napra, mivel az elõzõ évi termést húshagyókeddig meg kellett fonni, hogy a több fényt igénylõ szövést a tavasszal megkezdhessék. Manapság húshagyókedd nem kötõdik már a len növekedéséhez, de a szánkózás továbbra is élõ hagyomány: kellemes idõtöltés, melynek során búcsút mondanak a téli sötétségnek és elkezdõdik a tavasz és a húsvét várása.

Finnországban húshagyókedden régi szokás szerint szárazborsólevest esznek, amit tejjel felszolgált kalács (pulla) követ.

Borsóleves

50 dkg szárazborsó (zöld)
3 l víz
80 dkg sertéshús, lehetõleg csontos
1-2 ek só

A borsót hideg vízben megmossuk és egy éjszakára beáztatjuk. Az áztatóvízben tesszük fel fõni, takaréklángon 2-3 órát fõhet.
Ha a leveshez füstölt húst használunk, csak az utolsó fél órában adjuk hozzá, viszont a nyers, csontos hús jó, ha néhány órát fõ. A fõzés kezdetén a levest egy evõkanál sóval ízesítjük, tálalás elõtt ha szükséges, utánasózunk. Fûszerezhetjük még mustárral és majoránnával. A legbiztosabb, ha a saját adagját mindenki maga ízesíti.

Farsangi pulla (20-24 darab lesz belõle)

A tésztához:
5 dl tej
5 dkg élesztõ
1 ek só
2 dl cukor
1 ek kardemum
95 dkg liszt
20 dkg margarin vagy vaj

Megkenni:
1 tojás

A tetejére:
nagy szemû kristálycukor vagy mandulaforgács

Töltelék:
4 dl tejszín
3-4 ek cukor
Mandulamassza
12,5 dkg darált mandula
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
(1-2 ek puncs)
vagy
Eperlekvár (kb. 40 dkg)


A kézmeleg tejbe belemorzsoljuk az élesztõt, hozzáadjuk a sót és a cukrot, valamint az õrölt kardemumot. Belekeverjük a liszt felét, hozzáadjuk a lágy margarint, majd apránként beledolgozzuk a maradék lisztet. Jól kidolgozzuk.
A tálat letakarva a tésztát meleg helyen a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk és 20-24 darab kerek kalácsot formázunk belõle.
Sütõpapírral bélelt tepsiben megkelesztjük, majd tojással megkenjük, tetejüket megszórjuk cukorral vagy mandulával. 200 fokos sütõben 12-15 percig sütjük.

Töltelék:
A tejszínt a cukorral habbá verjük. A habot csillagcsõvel ellátott nyomózsákba rakjuk.
A darált mandulából, cukorból és a tojásfehérjébõl formázható masszát készítünk. Ha a massza túl sûrûnek tûnik, még egy tojásfehérjét adhatunk hozzá.

A kihûlt kalácsokat félbevágjuk. Az alsó részekre a tejszínbõl karikát nyomunk, amelyek közepét megtöltjük a mandulamasszával vagy eperlekvárral, majd rátesszük a kalapokat.