Kinek jut a mandulaszem?
Szinte minden finn kedves gyerekkori emléke, ahogyan a karácsonyi sonka és a mézes sütemény illata betölti a lakást.
A karácsony (finnül Joulu) elsõsorban a békés szaunázás örömét, az együttlétet és a nyugalmat jelenti a finn családoknak. A gondos háziasszonyok már napokkal korábban elõkészítik a karácsonyi ételeket, hiszen ezek nagy részét pácolni kell, vagy úgy jó, ha állnak néhány napot. Talán a történelem ínséges idõszakából eredõen a finnek karácsonyi asztala nagyon bõséges.
December 24-én reggel rizsbõl készült tejbekását eszik a család, s aki megtalálja a tányérja alján a mandulaszemet, annak szerencsét hoz a következõ esztendõ. A szenteste elõételei sorában sózott vagy füstölt lazacot és különféleképpen elkészített, pácolt heringet fogyasztanak. Régebben a lúgban áztatott tõkehal volt a fõétel, manapság azonban inkább a sonka, melyet egészben sütnek meg, mustárral és szegfûszeggel ízesítenek. Szinte minden finn kedves gyerekkori emléke a gyakran egész éjjel sülõ sonka és a mézes sütemény illata, mely betölti a házat. A sonkához saláta, zöldségfélékbõl készült rakottas, esetleg fõtt krumpli vagy rizs illik. Az asztalról nem hiányozhat a házisör és a forralt bor sem. A kávéhoz kalácsot, szilvás csillagot, kompótot és persze az elmaradhatatlan mézes süteményt kínálják.
A finn konyha kevés fûszert használ, a zöldségeket inkább párolják, a halakat pácolják, füstölik vagy sütik. Mindent vajjal készítenek, a zsír és olaj szinte ismeretlen.
A karácsonyi asztalt nem szedik le, hiszen karácsonykor mindenki annyit ehet, amennyi jólesik. Az ünnepi asztal ún. svédasztal, melyet mindig nagy gonddal és ízléssel terítenek meg, ügyelnek a színek harmóniájára. A gyertya fontos kelléke az ünnepnek. Az utóbbi száz évben a finneknél is szokássá vált a fenyõfa állítása, ez azonban nem roskadozik a színes gömbök alatt, jobban kedvelik a szalmából készített díszeket.