A hármak bandája
Finnországban a jelenlegi politikai erõviszonyok mellett csak abban az esetben lehetséges többségi kormányt alakítani, ha a három legnagyobb pártból kettõ részt vesz benne. Ez a politikai realitás aligha változik még hosszú ideig, hiszen a pártok támogatottsága nagyon keveset változott, legfeljebb néhány százalékpontot. Ez a felállás azt jelenti, hogy a három párt mindegyikének fel kell készülnie a koalíciós együttmûködésre bármelyik másik két párttal és azt, hogy a háromból egy párt ellenzékbe kényszerül. A finn belpolitika így mûködik 1987 óta, amikor is a mérsékelt jobboldali Koalíciós Párt több, mint húsz éven át tartó egybefüggõ ellenzéki korszaka véget ért. A Koalíciós Párt nem jutott be a kormányba, mert külpolitikai szempontból nem tartották megbízhatónak. A légüres tér Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése után hamarosan megszûnt. Azt lehet mondani, hogy a normális parlamentarizmus korszaka a háború utáni finn belpolitikában az 1987-es parlamenti választással kezdõdik, amelynek során a Koalíciós Párt kormányra került, sõt, a miniszterelnököt is adhatta. Az utóbbi két évtizedben minden lehetséges kormányösszetétel létre jött. 1987-tõl a szociáldemokraták (SDP) és a Koalíciós Párt volt a legritkábban ellenzékben. Az SDP 1991 és 1995 között, a Koalíciós Párt pedig a most véget érõ ciklusban nem volt kormányon. A legtöbb ellenzéki évet a Centrum Párt húzta le, amely 1991-95 és 2003-2007-ben volt kormányon. A három nagy párt felállása politikailag az SDP számára a legélvezetesebb, hiszen az utóbbi évtizedekben a leggyakrabban volt a legnagyobb párt, így megválaszthatta koalíciós partnerét. Helyzete az 1991. és az 2003. évi választáson ingott meg, amikor a Centrum Párt lett a legnagyobb. Az SDP taktikai helyzetét erõsíti, hogy a legjobb kapcsolatok fûzik a szociáldemokraták által vezetett szakszervezeti mozgalomhoz. Mivel a három nagy párt határozza meg a választások között a belpolitikát, elnökeik jelentõsége és szereplése hangsúlyossá válik. A legtöbb parlamenti mandátumot elnyerõ párt elnöke kezdi meg a választás után a kormányalakítási tárgyalásokat és gyakorlatilag mindig õ lesz a miniszterelnök. Ezért már számos alkalommal a parlamenti választás elsõ számú kérdése, hogy ki lesz a következõ miniszterelnök. Így lesz ez minden bizonnyal az idei tavaszon is. A három nagy párt elnökei határozzák meg a választási kommunikációt, különösen televíziós vitájuk vált szinte döntõ jelentõségûvé a választás kimenetelének szempontjából. A kampány során az esélytelen helyzetébe kényszerülõ és a választást elvesztõ nagy párt elnökének helyzete a párton belül könnyen megkérdõjelezõdik. A Centrumpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Koalíciós Párt elnökei és miniszterelnök-jelöltjei
Foto: Aki Paavola/ Keskustan kuvapankki
Matti Vanhanen, Centrum Párt, 51 éves
Az ifjúsági politikusból és újságíróból Finnország 69. miniszterelnöke lett szinte véletlenszerûen 2003 júniusában, amikor az elõzõ miniszterelnök, Anneli Jäätteenmäki mindössze néhány hónap után lemondásra kényszerült az ún. Irakgate-ügy miatt.
A védelmi miniszterként mûködõ Vanhanen lett a miniszterelnök, mivel Jäätteenmäki után következett a Centrum Párt vezetésében. Az elmúlt hetekben újra felélénkült Irakgate-vitában ismét erõteljesen kiderült, hogy Vanhanen volt az egyetlen, akit a koalíciós partner, a szociáldemokraták hajlandóak voltak miniszterelnökként elfogadni Jäätteenmäki után.
Vanhanen hamar felnõtt a belpolitika vezetésének feladatához. Vanhanen tárgyilagos és színtelen politikus, aki miniszterelnökként a népszerûségi felmérésekben magasabbra jutott, mint bármelyik elõdje. Ellene szól azonban veresége a legutóbbi köztársaságielnök- és önkormányzati választáson, egy esetleges harmadik kudarc minden bizonnyal megingatná helyzetét a Centrum Párt vezetésében.
Miniszterelnökként Vanhanen az EU-ban elõdjénél, Paavo Lipponennél sokkal észrevétlenebb volt. Vanhanen nyelvtudása számos jelenlegi és korábbi minisztertársáé mögött elmarad. Vanhanen együttmûködése Tarja Halonen köztársasági elnökkel jobb volt, mint Lipponené.
Vanhanen absztinens. Ez a vonás akkor kapott hangsúlyt, amikor a korábbi orosz miniszterelnök, Mihail Kaszjanov az otthonában látogatta meg Vanhanent. Az étkezéshez alkoholmentes italokat szolgáltak fel.
Vanhanen nyilvánosság elõtti képe árnyaltabbá vált házasságának felbomlását követõen. A miniszterelnök a globális figyelem elõterébe került, amikor Susan Kuronennel folytatott viszonyát sms-ben zárta le. A pár elmondása szerint az Ikeában találkoztak, ám késõbb kiderült, hogy Vanhanen egy internetes párkeresõ hirdetésre válaszolva ismerte meg Kuronent.
Eero Heinäluoma, SDP, 51 éves
Eero Heinäluoma 2005 júniusában emelkedett a szociáldemokraták elnöki székébe a pártapparátus mûködtetéséért felelõs párttitkári feladatkörbõl. Heinäluoma számára kihívást jelent elõdje helyét betölteni a bel-, kül- és EU-politika terén. A miniszterelnök népszerûségét vizsgáló felmérésekben Heinäluoma egyértelmûen Vanhanen mögött marad.
Heinäluoma szakszervezeti ember, akinek a legnagyobb központi szakszervezet, a SAK tisztségviselõjeként legendás lobbista és a kulisszák mögött tevékenykedõ spin doctor hírneve alakult ki. A nyilvánosság elõtt múködõ politikusként sok szavazó számára kiismerhetetlen maradt. A legtöbbet szereplõ szociáldemokrata politikus Erkki Tuomioja külügyminiszter.
Heinäluoma a szakszervezet támogatásával került az SDP vezetésébe. Politikai iránymutatásai óvatosak voltak, egyenesen semmitmondóak. Heinäluoma az õt megválasztó pártkongresszuson kijelentette, hogy az SDP-t ”néhány arasznyira az emberek felé” fordítja. Ez a mondata viccek tömegét ihlette. A ”néhány arasz” kitételnek történelmi háttere van: az SDP korábbi elnöke, Rafael Paasio az 1960-as években ”néhány arasszal” balra irányította a pártot.
Míg Vanhanennek egyetemi végzettsége van, Heinäluoma érettségizett. Folytatott egyetemi tanulmányokat államtudomány szakon, de félbehagyta azokat. Marxista közgazdaságtudományi tanfolyamot végzett. Heinäluoma nyelvtudásáról is sok szó esett a nyilvánosság elõtt.
Pénzügyminiszterként Heinäluoma elõdeit követte, amihez hozzátartozik, hogy a pénzügyminiszter az adófizetõk pénzének felhasználását szorosan nyomon követi. Politikai képességeit azzal bizonyította, hogy pártja minisztereit 2005 õszén átcsoportosította, amikor is pártelnökké történt megválasztását követõen. bekerült a kormányba.
Jyrki Katainen, Nemzeti Koalíciós Párt, 35 éves
A pártelnökök benjáminja kihívóként vesz részt a miniszterelnöki versenyben. Azután, hogy Katainent 2004 júniusában a Koalíciós Párt vezetésébe választották, a párt népszerûségi indexe ígéretesnek látszott. A tavalyi köztársaságielnök-választás tovább növelték a támogatottságot, ám idõvel a párt – és Katainen – stagnálni kezdett.
Politikusként Katainen a svéd mérsékelt jobboldali párt elnökét, Fredrik Reinfeldt miniszterelnököt idézi. A két párt hasonló témákat használtak fel választási kampányuk során. Katainen egyelõre fiatal és tapasztalatlan politikus, a kampányban könnyen marad Vanhanen és Heinäluoma árnyékában.
Katainen helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy a párt valódi erõs embere, Sauli Niinistö is indul a parlamenti választáson. Niinistö indulása szavazatokat jelent a párt számára, de megkérdõjelezi Katainen hitelességét miniszterelnökjelöltként. A pártelnök gondjait tetézte, hogy Harri Jaskari ügyvezetõ titkár a választás elõtt lemondásra kényszerült magánéleti probléma miatt.
Katainen a kampányban és különösen a televíziós vitában politikai pályája legnagyobb próbája elõtt áll. Elõdje, Ville Itälä ugyanebben a helyzetben volt 2003-ban és a szociáldemokrata Lipponen és a Centrum Párti Jäätteenmäki mögött maradt. Az eredmény választási kudarc lett. Katainen erõssége fiatalsága és makulátlan hírneve. A legfontosabb parlamenti feladata a jövõ bizottságának elnöksége.
A Koalíciós Párt elsõként kezdte meg a választási kampányt reklámkampányával, amely azt hangsúlyozza, hogy inkább a párt hallgatja meg a szavazókat, mint szól hozzájuk. A hirdetésben Katainen arcképe látható, kiemelt fülekkel.