Jubileumi választás 2007: Ki lesz a következõ miniszterelnök?

A finn parlamenti választás legizgalmasabb kérdése az, hogy a Centrum Párt vagy a Szociáldemokrata Párt válik-e a legnagyobb politikai erõvé. Ez eldönti, hogy a következõ miniszterelnök a Centrum Párti Matti Vanhanen vagy a szociáldemokrata Eero Heinäluoma lesz-e.

Amikor a 18. életévüket betöltött finnek március 18-án szavazni mennek, nem csupán a szokásos demokratikus jogukat gyakorolják. Szinte napra pontosan száz éve, 1907. március 15-16-án szavazhatott és vált választhatóvá elõször minden 24. életévét betöltött finn állampolgár.

Az általános és egységes szavazójog különösen a finn nõk számára jelentett óriási elõrelépést. A radikális parlamenti reform keretében Európában elsõ ízben kaptak szavazójogot. A férfiak számára is nagy volt a változás, hiszen a legtöbben nem tartoztak a négy rend valamelyikébe és ily módon addig nem szavazhattak és nem voltak választhatók.

A kétszáz tagú, egykamarás parlamentbe 1907 tavaszán 19 nõt választottak be. Ettõl kezdve a nõk részaránya egyenletesen nõtt. A mandátumát most letöltõ parlamentben a nõi képviselõk száma 76, ami meghaladja a teljes létszám harmadát. Finnországban nincsen olyan állami vezetõi pozíció, amelyre ne választottak volna nõt.

Elégedetlenségre nincs komoly ok

Az évfordulós hangulat azonban nem akadályozza a valódi választásokat. Az eredménytõl függ, milyen könnyû – vagy éppen nehéz – lesz a következõ kormány megalakítása. Mivel Finnországban nem alakult ki kétpártrendszer, a gyõztes nem alakíthat automatikusan új kormányt, a vesztes pedig nem kerül automatikusan ellenzékbe.

Többségi kormány alakításához a három legnagyobb pártból mindig szükség van kettõre, ezért az új koalíciós kormány állhat gyõztesbõl és vesztesbõl. A három nagy pártra épülõ pártrendszer biztosítja azt, hogy a finn belpolitika meglehetõsen szilárd és kiszámítható. A kiegyensúlyozottságot csak növeli, hogy a kormányzásban általában a politikai spektrum mindkét oldalán elhelyezkedõ pártok részt vesznek. A finn belpolitika éppen ezért nagyban eltér például a svédtõl.

A választások központi kérdése: melyik párt nyeri el a legtöbb parlamenti mandátumot. A legnagyobb párt elnöke nyeri el az elsõbbségi jogot a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére és minden valószínûség szerint a legnagyobb párt elnökét a parlament miniszterelnökké is választja a következõ négyéves ciklusra.

A múlt év végén zárult második finn EU-elnökség miatt a választási kampány legizgalmasabb idõszaka áttolódott erre az évre és az elnökség alatt mérsékelte a politikai életet.

A választási kampány a szokásosnál nyugalmasabb lehet a célegyenes elõtt is. Békés kampányt jelez az, hogy az idei költségvetés vitája az év végén kivételes összhangban zajlott le a parlamentben, csupán néhány hónappal a választások elõtt. A választási légkört csendesítik a nagy pártok jó elõre kiadott állásfoglalásai is arról, hogy a Nato-tagság nem lesz komoly megbeszélés tárgya a most kezdõdõ ciklusban sem. Tehát nem számíthatunk Nato-szavazásra.

A választási küzdelem minden bizonnyal azért is mérsékelt marad, mert a finn nemzetgazdaság a múlt évben hat százalékos növekedést ért el. A munkanélküliség hivatalos mutatója 15 éve a legalacsonyabb értéket mutatja, az adóterhek csökkentek. Az állampolgároknak nincs tehát komoly okuk olyan elégedetlenségre, ami alapvetõ politikai változást idézne elõ.

A mostani kormány akár folytathatja is munkáját

Mivel ilyen a kiinduló helyzet, az általános vélekedés az, hogy a négy éve kormányzó, a Centrum Pártból és a szociáldemokratákból álló többségi kormány akár folytathatja is munkáját a következõ négy évben. Ez azt jelentené, hogy a harmadik legnagyobb párt, a Nemzeti Koalíciós Párt továbbra is ellenzékben maradna.

Nem nehéz megjósolni azt sem, hogy a svéd nyelvû kisebbséget képviselõ Svéd Néppárt (RKP) továbbra is a balközép kormány tagja maradna harmadik pártként. Az RKP támogatásának csekély csökkenése ellenére szilárdan tartja kormányzati pozícióját. A párt különleges helyzetérõl árulkodik, hogy az év végén miniszteri megbízatásáról lemondott Jan-Erik Enestam, az RKP korábbi elnöke egyhuzamban csaknem 4400 napot töltött miniszteri bársonyszékben, ami az ötödik leghosszabb miniszteri megbízatás Finnországban.

Több korábbi parlamenti választáshoz hasonlóan ez a voksolás egyben a miniszterelnök személyérõl is dönt. A legnagyobb érdeklõdés azt a kérdést kíséri, marad-e kormányfõ Matti Vanhanen, a Centrum Párt elnöke, vagy a Szociáldemokrata Párt több szavazatot tud begyûjteni. Ha így történne, a Szociáldemokrata Párt elnöke, a jelenlegi kormány pénzügyminisztere, Eero Heinäluoma lehetne a miniszterelnök.

A legutóbbi közvéleménykutatások szerint a Szociáldemokrata Párt és a Centrum Párt támogatottsága nagyjából azonos szinten van. Négy éve a Centrum Párt a szociáldemokratákat csupán 6000 szavazatnyi különbséggel megelõzve lett a finn belpolitika meghatározó tényezõje és legnagyobb pártja.

A Koalíciós Párt támogatottsága a korábbi növekedést követõen ismét stagnál, meglepetést okozna, ha a párt képes lenne megelõzni akár egyik nagy pártot is. És mivel a Centrum Párt és az SDP együttmûködése jól alakult, a Koalíciós Párt számára nehéz lenne ezt áttörni. Az amúgy a Centrum és a Koalíciós Párt berkeibõl származó és egy lehetséges polgári kormányról szóló szokásos taktikai szövegeket sem hallani a korábbi mértékben – legalábbis egyelõre.

Vanhanen és Heinäluoma küzdelme

Mivel elsõsorban a Centrum Párt és a Szociáldemokrata Párt kezdi a választási kampányt azonos szintrõl, Vanhanen és Heinäluoma sikere a kampány során és a döntõ jelentõségûnek tartott televíziós vitában eldöntheti a végeredményt. Mindkét politikusnak vannak erõsségeik és gyengeségeik.

A szinte véletlenszerûen miniszterelnökké lett Vanhanen hamar felnõtt komoly feladatához. A rosszul sikerült köztársaságielnök-választás és eseménydús magánélete bizonyos mértékben ellene szólnak. Az EU-elnökség során Vanhanen a nyilvánosság elõtt Erkki Tuomioja külügyminiszter, sõt Tarja Halonen köztársasági elnök árnyékában maradt.

A Szociáldemokrata Párttal kapcsolatban az a kérdés, hogy a párt Heinäluoma elnöknek köszönhetõen vagy éppen annak ellenére lesz sikeres. Heinäluoma mindeddig legalábbis nem volt képes betölteni elõdje, Paavo Lipponen helyét. A miniszterelnökjelöltek népszerûségi mutatója szerint Heinäluoma messze lemaradt Vanhanen, sõt, a Koalíciós Párt elnöke, Jyrki Katainen mögött.

Katainen helyzete sem könnyû. A Koalíciós Párt miniszterelnökjelöltjnek választotta, ám a döntés hitelességét megkérdõjelezték. A bizonytalanság abból adódik, hogy a köztársaságielnök-választáson erõs második helyezést elért Sauli Niinistö, az Európai Beruházási Bank alelnöke meglehetõsen hosszas gondolkodás után úgy határozott, hogy mégis indul a parlamenti választáson.

A Koalíciós Párt elõzõ elnökeként Niinistö a legnagyobb választókörzetben, a Helsinki környékén fekvõ Uusimaában indul. Valószínûleg Niinistö kapja majd a legtöbb szavazatot Finnországban és ezzel talán egy-két további párttársát ”viszi magával” a parlamentbe. Niinistö látványos országos kampányra készül, ami még jobban ellehetetleníti Katainen helyzetét pártja miniszterelnökjelöltjeként. Niinistö ily módon növeli pártja sikerét, ám egyúttal aláássa a pártelnök helyzetét.