Február 28. - a Kalevala és a finn kultúra napja

A Kalevala 32 runóból álló elsõ kiadásának kézirata 1834 novemberében készült el, az elõszót Elias Lönnrot 1835. február 28-án írta alá. A napot a Kalevala és a finn kultúra ünnepeként tartják számon Finnországban.

A Kalevala elsõ, késõbb Régi Kalevalaként ismert kiadása két részben jelent meg: az elsõ 1835 karácsonyán, a második három hónappal késõbb, 500 példányban. A versanyag szaporodásával Lönnrot a Kalevala újabb, bõvebb változatán kezdett dolgozni. Ez az 1849-ben megjelent, 50 runóból álló Kalevala az, amit Finnország nemzeti eposzának tartanak.

A Kalevala anyagát a kajaani körorvosként dolgozó Elias Lönnrot gyûjtötte össze, aki 15 év alatt 11 utat tett, javarészt lovaskocsin, csónakon, sõt gyalogosan is. A Kalevala runóit több tíz runóénekestõl gyûjtötte.

Elias Lönnrot, a Kalevala összeállítója

Az eposzt Lönnrot állította össze az egyes runókból és verstöredékekbõl. Szükség esetén õ maga is költött hozzájuk. A Kalevala kiadásai mellett Lönnrot 1840-41-ben összeállította és kiadta a Kanteletárt, a lírai népdalok, balladák és legendák gyûjteményét, melyeket a Kalevalában is használt technikával fûzött egybe. Összegyûjtötte és kiadta továbbá a finn nemzet közmondásait, találós kérdéseit és õsi varázsigéit.

A Kalevala cselekménye Kalevalában és Pohjolában játszódik. Lönnrot saját feljegyzései szerint a két helyszín népei "nem éltek egymás közötti egyetértésben". A cselekmény a szampó kovácsolása és elrablása, végül megsemmisülése köré épül. A szampó egy szerencsét és gazdagságot hozó csodás eszköz, amelyet a kutatók eltérõen magyaráznak. A szampót egyesek malomnak, mások napnak, kincsesládának, varázsdobnak vagy világszobornak tartják. Paavo Haavikko költeményében és az azon alapuló, 1982-ben készült Vaskor címû filmben a szampó pénzverõgép, melyet a finnek Bizáncból raboltak el.

Az eposz 150. évfordulójára, 1985-ben kibocsátott Kalevala-érmék.

A Kalevala számos formában látott napvilágot. Elsõ, rövidített változatát maga Elias Lönnrot szerkesztette. Ezután számos illusztrált, rövidített és tömörített kiadása készült iskolásoknak, fiataloknak és gyerekeknek. Újságcikk formájában is feldolgozták, tájszólásban és szlengben, valamint képregényként is megjelent. 1999-ben Kai Nieminen költõ a verses Kalevalát prózai, modern köznyelvi formában írta át. Az õ Kalevalája így kezdõdik:

Testvérem, barátom, most hogy
összetalálkoztunk, ragadd meg a kezem
és énekelj velem. Énekeljük együtt az
apáinktól örökölt dalokat, mondjuk el,
amit nekünk elmondtak, hogy a fiatalok is halljanak
Väinämöinenrõl és Ilmarinenrõl,
Lemminkäinenrõl és Joukahainenrõl,
megtudják, mi történt annak idején
Pohjola földjén, Kalevala vidékén.


Az eredeti - Vikár Béla fordításában - így hangzik:

"Édes játom, jó barátom,
Gyermekkori gyöngy korácsom!
Jer ide, énekeljünk eggyütt,
Kettesben a kántust kezdjük,
Most hogy újra összejöttünk,
Két felõl ide kerûltünk,
Ritkán is jövünk így össze,
Látjuk egymást szemtül szembe
Mi szegény hazánk határán,
Pusztaságos Pohja táján."


A Kalevalát 60 nyelvre fordították le, ez a legtöbbet fordított finn mû. A svéd fordítás készült el legelõször, még 1841-ben. Az Új Kalevalát elõször németre fordították, 1852-ben. Magyarul öt teljes fordítás készült az eposztból. Az új Kalevala elsõ teljes magyar fordítását Barna Ferdinánd készítette 1871-ben. Vikár Béla (1909), Nagy Kálmán (1972), Rácz István (1976) és Szente Imre (1987) fordításai egyaránt nagyszerûek, manapság is élvezetes olvasnivalót kínálnak.