Markku Virri nagykövet beszéde a téli háború magyar önkénteseinek emléktáblájánál

Markku Virri nagykövet és a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese, dr. Bán Attila alezredes megkoszorúztak a téli háború magyar önkénteseinek emléktábláját. A Hadtörténeti Múzeum udvarán rendezett koszorúzáson jelen voltak a Magyar-Finn Társaság, a Magyarországi Finnek Egyesülete, Budapest I. kerülete, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselői.

Talvisodan unkarilaisten vapaaehtoisten muistolaatta Unkarin Sotahistoriallisen museon pihalla.

Kedves Barátaink!

Idén lesz 100 éve annak, hogy Finnország és Magyarország diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. Mindkét országban többféle módon is megünnepeltük ezt a centenáriumot, habár a koronavírus-világjárvány állított elénk bizonyos korlátokat. A mai rendezvényt szerettük volna már márciusban megtartani, így emlékezve az országaink közötti kapcsolat egy különösen jelentős eseményére. Idén tavasszal volt 80 éve annak, hogy egy csapat bátor magyar fiatalember Finnországba indult, hogy segítséget nyújtson a háborúba sodródott testvérnépnek.

Finnországnak a függetlenségért és a megmaradásért vívott harca 1939/40 telén világszerte figyelmet keltett és szimpátiát szült. Sok ország szeretett volna segítséget nyújtani a túlerőben lévő ellenséggel harcoló finneknek, és ennek egyik formája volt az önkéntes csapatok Finnországba küldése. Magyarország is emellett döntött. A magyarok különösen közel érezték magukat a finnekhez, a nyelvrokonság és a 30-as években mindkét országban nagy népszerűségnek örvendő néprokonság elve szilárd alapot biztosított a segíteni akarásnak.

Az első önkéntesek nem sokkal a háború kitörése után már jelentkeztek a hatóságoknál. Finnország budapesti nagykövetsége is hamarosan megtelt segélycsomagokkal és önkéntesnek jelentkezőkkel. Közülük néhányan önállóan indultak útnak, legtöbbjük azonban a 341 önkéntesből álló zászlóaljhoz tartozott. Ők 1940 február 7-én indultak útnak, parancsnokuk Kémeri Nagy Imre főhadnagy volt. Az önkéntes zászlóalj útja Jugoszlávián és Olaszországon keresztül Franciaországba, onnan Angliába vezetett, majd tovább Norvégián és Svédországon keresztül Észak-Finnországba.

Finnországba érkezvén a magyarokat a külföldiekből álló SISU hadosztályhoz vezényelték Lapuába, ahová március 2-án érkeztek meg. Itt a frontszolgálatra való kiképzés keretében finn nyelvet és síelést tanultak, valamint a finn fegyverek használatával ismerkedtek. A magyar önkéntes zászlóalj a harcokban azonban már nem vehetett részt, mivel a téli háború 1940 március 13-án véget ért.

A finn légierő kötelékében azonban több magyar pilóta is harcolt. Például Pirityi Mátyás hadnagy több mint 20 légi ütközetben vett részt, Békássy Vilmos zászlós pedig a finn légierő egy Fiat G-50-es gépének fedélzetén tűnt el. A magyar önkéntesek ezen kívül az új határ őrizetében is részt vettek hazautazásuk előtt, amely 1940 május 20-án kezdődött. A zászlóaljat hivatalosan Budapesten oszlatták fel, 1940 június 28-án.

A háború után a megváltozott politikai helyzet miatt az önkéntesek több évtizeden keresztül - egészen a rendszerváltásig - nem beszélhettek finnországi tapasztalataikról. Csupán 1989 után nyílt lehetőség az egykori önkéntesek sorsának felderítésére. Köszönet illeti ezért a munkáért a Hadtörténeti Múzeumot, a helsinki Balassi-intézet jelenlegi igazgatóját, Richly Gábort, az egykori Magyar Veteránszövetséget és az idén májusban elhunyt Osmo Wilkuna filmrendezőt. Nekik köszönhetően ma tudjuk, hogy a Finnországba indult magyar önkéntesek soha nem felejtették el Finnországot, büszkék voltak küldetésükre, mégha nem is beszélhettek róla hosszú évtizedeken keresztül. Néhányan közülük még több mint ötven év távlatábol is fel tudták idézni a finn himnusz szövegét, melyet még Finnországban tanultak meg.

10 évvel ezelőtt, 2010 márciusában avatták fel a téli háború magyar önkénteseinek emléktábláját itt, a Hadtörténeti Múzeum udvarán. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az Önök jelenlétében, Dr Bán Attila alezredes úrral együtt elhelyezhetjük itt az emlékezés koszorúját.